“Sárosfán született 1953. március 15. Egyházgellén él és alkot. Grafikát és festészetet Skriba Pál képzőművésztől és Bartal Gyula elismert művésztől tanult. Tehetségét korán felfedezik, ám egész pályáját önmaga alakítja, építi. Már pályája kezdetén alaposan áttanulmányozta a hozzáférhető szakirodalmat és a művészeti technikák ismeretét. Külföldön járva pedig külömböző múzeumokban (Bologna, Firenze, Velence, Milano, Drezda, Berlin, München, Bécs) talulmányozta a nagy mesterek munkáit és a modern művészetet. Bevallása szerint első sorban a mindenkori olasz és spanyol festőművészet csodálója volt. Godány Sándor ars poeticája-rendkívül leegyszerűsítve – nem más, mint a táj és az ember viszonyának ábrazolása. Több azonos címet viselő munkáira érvényes, végül is ciklusnak is nevezhetnénk őket. A “Metamorfózis” a “Kotta nélkül” a “Gammapolis” – ezekben valóban egyetemes motívumvilág jelenik meg. Ezzel az érzelmi töblettel akarta teljesebbé tenni képei mondanivalóját, és ha úgy tetszik ezzel is gondolkodásra, párbeszédre akarta ösztönözni a képek nézőit. A Művészetkritikusok nemzetközi társaságának tagja Joan Luis MONTANE – ezekről a munkáiról így vélekedett: ” Ezekben a munkáiban mesteri módon töri meg a természet, harmóniáját az úgynevezett feszültségvonalakkal. Ezek a feszültségvonalak mintegy szétzúzzák a természetet, néhány képén már a teljes univerzum által fenntarott haladás térhódítása miatti bizonytalansóagot, amelyben a mai világ él, és amely negatív módon hat a környezetre. Godány Sándor létünk azt a tragédiaját ábrázolja, hogy tulajdonképpen mi egy vagyunk a természettel, de el vagyunk távolodva tőle. Ezek a festményei az ember gondolati és érzelmi mélységeit is érzekeltetik olyannyira, hogy ennek a sajátos művészeti technikának az alkalmazásával még a perspektívikus mélységeket is látni a képen.” Nagyon örülök annak, hogy Godány Sándor művészeti világja jelentősen kitágult, van egyetemes mondanivalója, s ezt közveíteni is tudja a nézőkhöz.